Töprengtél-e azon, hogy ha a Hajnalcsillag a Vénusz, akkor vajon Lucifer férfi-e, vagy nő? Ördög-e, vagy ördögien csábító? Vajon milyen témák tartoznak még a Vénuszhoz? A nőiség, a pénz, a szerelem? Az alábbiakban az én töprengésem olvashatod a témáról.
Villámcsapásként ért a felismerés, hogy a Hajnalcsillag a Vénusz (az Esthajnalcsillag is), Lucifer pedig Lucifer Morningstar, azaz a Fényhozó Hajnalcsillag, azaz a Fényhozó Vénusz. Nos, persze, történik vele egy kis baki, lehajítják a Mennyországból. Hívott a téma, úgyhogy elkezdtem utána olvasni. Egyes Biblia kutatók szerint Lucifer és a Sátán nem azonos, persze nem tudhatjuk, mi volt a pátriárkák fejében, de ha megnézzük az utóbbi párezer év történelmét, a női (vénuszi) minőség igencsak el lett nyomva, meg lett tagadva. Már ott zavaros a sztori, hogy kétféle teremtéstörténetet olvashatunk, egyszer Isten teremt a saját képére nőt és férfit, aztán már csak Ádámot teremti, kinek oldalbordájából lesz majd Éva. Van egy olyan monda, miszerint az első nő Lilith volt, aki nem akart engedelmeskedni Ádámnak, aki jobb szerette volna maga alatt tudni szíve hölgyét. Igen ám, de egyenlőnek lettek megalkotva, úgyhogy Lilith köszönte, és nem kérte, ezért kimondta Isten titkos nevét – ami azt sejteti, hogy ugyanolyan teremtőerő birtokában volt (mint Isten) -, majd elhagyta Ádámot. Erre jól megdémonizálták, mert mi az, hogy nem engedelmeskedik az urának? A tovább szőtt mondában egyenesen ő lesz a kígyó, mely megkísérti Évát, hogy felnyissa a szemét, és a tudás és az öröklét gyümölcsét kínálva őt is isteni minőségre emelje. Igen, így van, ha a mindentudás és az öröklét birtokában vagyunk, istenekké válunk. Azon is el lehet gondolkozni, hogy a Jóisten az Édenkertben azt mondja teremtettjeinek, hogy ne gondolj a kék elefántra, nyilván egyenes következmény, hogy pont ennek a két fának lesz a legkomolyabb szerepe.
Mi az a vénuszi kvalitás, ami egyszerre vonzza és taszítja a férfiakat? A szépség. Ezt nyilván nem kell megmagyarázni, hogy miért vonzó, de bizony ragaszkodást, vágyakat kelt, ezért például a muszlimoknál a nők meg sem mutathatják magukat, mert ha egy férfiban vágyat ébresztenek, akkor még ők a hibásak, ha a teremtés koronája nem tud uralkodni magán, és mindenféle bűnös dologra vetemedik. Tehát, a női szépség kísértő. Így jártak szegény “boszorkányok” is, akik nem voltak elég szürkék, láthatatlanok. Vajon a férfiak szerint ki kísérti az embereket? Hát, persze, hogy az Ördög, pfuj-pfuj. Ez ellen bizony küzdött az Egyház is, a Sátán száma 666, ami nem háromszorosan Hermész, de háromszorosan a 6-os, ami a Tarot-ban a Szeretők lapja, ami szintén vénuszi minőség. Ha összeadom numerikusan a három hatost, akkor 18 lesz, ami a Tarot-ban a Hold, a Hold pedig az anya, és ha megnézzük megint a Bibliát, ott egyedül az anyai minőséget ismerik el, az van felmagasztalva. Milyen érdekes. Az asztrológiában a szextil a hatodfény, 60 fok távolságot jelent, ami egy harmonikus fényszög. A 60 numerikusan 6, azaz vénuszi analógia a harmónia is.
A Vénusz az egyetlen, mely fordítva forog a Naprendszerben, mint a többi bolygó. Keringési pályája során ötször kerül a Föld és a Nap közé úgy, hogy ilyenkor van a legközelebb a Földhöz. Ezek a pontok, melyeket nyolc éves ciklusokban ír le a Vénusz, egy nyitott pentagram ábráját rajzolják az égre, melynek a neve Vénusz pentagram. Ismerős valahonnan a pentagram? Csúcsával felfelé a tökéletesség, megfordítva pedig a Sátán jelképe.
A Vénuszhoz tartozik még a szerelem. Nos, aki meg akar világosodni, vagy valamilyen szellemi úton jár, annak ez is tilos, le kell hát mondani a szerelemről. A házasságok leginkább gazdasági közösségek voltak, melyek fő célja a gyereknemzés nemes feladatában teljesedett ki, magasabb osztályokban pedig a vagyon egyesítésében. A szerelem mint olyan, szintén kísért, és mindenféle csacsi dolgokra késztet. Vagy lehet, hogy pont általa nyílunk érzékenyebbé egy magasabb rezgésű szeretetre? Na, mindegy, kuka ez is.
A Vénusz képviseli a pénz energiát is, persze erről is le kell mondanunk, Jézus is megmondta, hogy a gazdag ember nehezen léphet be a Mennyországba. Erre mit látunk? A katolikus egyház templomai roskadoznak az arany díszítéstől. Ejnye. A szerzetesek azonban a lemondást gyakorolják egy szál csuhában, ami ugye nem egy vénuszi megjelenés, inkább az eltagadása annak.
A Vénusz a Bikában és a Mérlegben van otthon. A Bikában az érzéki élvezeteket jeleníti meg, ehhez tartozik a lakomázás is; valamint az anyagban talált szépséget, mint például a szobrászat. Persze magas szinten a Bika már szellemi kincseket gyűjt. A Mérlegben finomodik a Vénusz, ott már a légiesebb arcát mutatja meg.
Ráismerünk-e a Vénuszban az ördögien csábító emberi vágyakra? Lehet-e, hogy a patriarchális (szellemi) társadalomban minden vénuszi kísértés csírájában elfojtandó bűnné lett kikiáltva, miközben állandó vágy égett bennük a birtoklásukra, mely örök vívódássá változtatta az életüket? Van-e recept arra, hogy magunkhoz öleljük az Ördögöt?
Én azt tanultam, hogy minden jegynek, bolygónak megvan a démoni és az isteni szintje. Mindannyiunk horoszkópjában megtalálható valahol a Vénusz. Ha lenyomjuk, eltagadjuk, akkor az csak további, felesleges problémákat okoz. A hermetikus asztrológia játéka, amikor a születési Vénuszunkat kiemeljük helyéről, és a következő jegybe rakjuk, és próbálunk ráérezni, hogy az milyen. Amikor ez megvan, jöhet a következő jegy. Amikor végig játszottunk mind a tizenkét jegyben a Vénuszt, akkor kapjuk meg magát a Vénuszságot, mert amúgy minden jegyben csak ki van billenve.
Én abban látom a megoldást, hogy fényesítsük fel isteni minőséggé, tegyük Fényhozóvá az életünkben, legyen a miénk a birtoklás vágyától mentes szépség és bőség, a magas rezgésű szerelem, a művészi kreativitás és a harmónia. Ismerjük el, fedezzük fel, éljük meg a vénuszi örömöket anélkül, hogy túlzásba esnénk, vagy csak erre koncentrálnánk, hiszen bennünk él a többi bolygó is. Tapasztalni jöttünk a földi játszótérre, táncoljunk hát szégyenérzet nélkül a saját zenénkre, hiszen mindkettő vénuszi analógia. A tenger is gyönyörű, a hegyek és folyók is. Örömünket leljük a felhők vonulásában, az állatok sokszínűségében, a fák és virágok pompájában, a roskadozó gyümölcsök bőségében, a madárdalban. Isten művészien szépnek teremtette a Világot. Hát, nem vénuszi minőség ez is? Miért mondanánk le róla?
Fényben és bőségben érlelt, ébredő gondolatokat kívánok mindenkinek.
